A kassai kutyaidomár
2020. május 19. írta: Promenade

A kassai kutyaidomár

Letzter Lázár és a vándorlók világa

 

letzter-1-03.jpg

 

FIGYELEM! Az alábbi írásomban elővezetett hipotézisek a további kutatómunka során teljes tévedésnek bizonyultak. A fényképen látható férfi se nem kassai (hanem valószínűleg román vagy erdélyi), se nem kutyaidomár (hanem katona, de hogy milyen nemzetiségű és milyen fegyvernemhez tartozik, azt még nem sikerült megállapítani.)

Ezzel együtt úgy gondoltam helyesnek, ha nem törlöm a bejegyzést, mert a tévedéseink is tanulságosak, és adott esetben a további kutatások számára fontos segítséget jelenthet egy-egy hibás interpretáció is.

Íme tehát az írás, ahogyan annak idején hittem:

 

 

Vagabundok képeit mutatta be az 1861-es párizsi fotókiállításon Letzter Lázár kassai fotográfus. Talán ezek közé tartozhatott az itt látható mutatványos is.

A ferencjóskás arcszőrzetű férfi váll-lapokkal díszített zsinóros mentét visel. Nadrágján fényes oldalcsík, bal térdének támasztva egy díszkard. Testtartása erélyes határozottságot tükröz, lábai előtt engedelmesen ül egy kopó. A férfi lehetne akár katonatiszt is, ám valahogy túl harsány az öltözéke. És miért van egy póráz a nyaka köré vetve? 

A férfi persze nem katonatiszt, hanem cirkuszi mutatványos; a kutya pedig minden bizonnyal társa a produkcióban. Hogy jól idomított állat, abból is látszik, hogy a fényképen alig mozdult be: éppencsak felbukkan egy halvány szellemkép balfelé. Márpedig az 1860-as évek elején, amikor a felvétel készült, a kutyák (és a csecsemők) a fotográfusok rémálmai voltak, hiszen nemigen tudtak mozdulatlanok maradni 8-10 másodpercig, ameddig az exponálás tartott. 

Nem kizárt, hogy a mutatványos maga kereste fel a fotográfust, hogy képet készíttessen magáról. Ám az efféle „népéleti” képek általában inkább kiállítási darabnak készültek: a tárlatok látogatói rajongtak a vándorcigányok, cirkuszosok és más vagabundok képeiben rejtőző egzotikus romantikáért. A kiállítási képek példányait azután a fényképészek nemcsak saját műtermükben árusították, hanem képkereskedők is forgalmazták ezeket szerte a kontinensen. 

A kép előoldalán – szokás szerint – a fényképész, Letzter Lázár neve szerepel. A hátoldalon azonban a szokványos cégjelzés helyett csak Letzter nemzetközi elismeréseire utaló jelvények és feliratok sorakoznak. Felül a három címer három külföldi uralkodói kitüntetést jelez: a Vilmos porosz királytól (későbbi császártól) kapott briliánsgyűrűt, a Miksa mexikói császár által adományozott gyémánt melltűt, és a Vilmos württembergi királytól nyert Művészet és Tudomány aranyérmet. A fő felirat pedig Letzter fényképész legnagyobb szakmai elismerésére utal: a párizsi Francia Fotográfiai Társaságbeli tagságára (bár a szervezet nevét – véletlenül vagy sem – kissé eltorzított formában olvashatjuk). 

A hatalmas presztízsű, ma is működő Société française de photographie 1860. július 20.-án választotta tagjává Letzter Lázárt. Ez a megtiszteltetés tudomásom szerint Letzter kortársai közül egyetlen más magyar fényképészt sem ért – még a magyar fotográfia atyamesterét, Simonyi Antalt sem, aki pedig 1855-ben aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon. Hogy Letzter Lázárnak ez sikerült, minden bizonnyal a tanulóévei alatt szerzett kapcsolataival magyarázható. Letzter ugyanis Párizsban tanulta ki a fényképészmesterséget, legalábbis egy 1859-es hirdetésében a „leghíresebb párizsi professzorok tanítványának” mondta magát. 

Letzter Lázár pedig nemcsak tagja lett a párizsi elitklubnak, de meghívást nyert a Fotográfiai Társaság 1861-es párizsi tárlatára is, amelyet a világkiállításra épült Iparpalotában rendeztek. A monumentális kiállításon, ahol mintegy kétszáz fényképész 1300 tárlóban mutatta be a munkáit, Letzternek kifejezetten sok, tizenöt tárlót megtöltő képét válogatta be a zsűri. A katalógus szerint ezek többsége népi életkép volt: cigányok, rostélykészítők és népviseletes magyar parasztok fotográfiái. Talán ezek a kiállítási képek közül való a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményében fennmaradt két, magyarországi népviseleteket ábrázoló, nagyméretű, színes csoportkép. A párizsi közönség számára a magyar parasztok nyilván pont ugyanolyan egzotikus kuriozitások lehettek, mint a cigányok, mégha az utóbbiak vad romantikáját nélkülözték is. 

A korabeli cigányábrázolások népszerűségének kulcsa az volt, hogy tökéletesen tükrözték a törvényekkel és konvenciókkal mit sem törődő alakok szabad, bohém életének sztereotipiáját, amely iránt a – jobbára szűk keretek közé szorított életet élő – közönség izgatott kíváncsiságot táplált. Nincs okunk kételkedni abban, hogy Letzter Lázár ezt az igényt akarta kiszolgálni a maga fényképeivel is, és nem akart túllépni a sztereotípiákon. Hiszen az itt bemutatott vándormutatványos képe is tökéletesen illeszkedik ebbe a vonulatba: egzotikus, zabolátlan kuriozitás. Olyannyira, hogy nagyon valószínűnek tűnik: ez a felvétel is ahhoz a sorozathoz tartozhatott, amelyet Letzter a párizsi kiállításon bemutatott. (Persze nem kiállítási példányról lehet szó, hanem terjesztésre szánt tömegpéldányról.) A feltételezésünket erősíti a különleges hátoldali cégjelzés is, ami nemzetközi terjesztésre szánt képet sugall. 

Letzter Lázár (1832‒1884 után) maga sem volt éppen otthon ülő fajta: egy cirkuszosnak is becsületére vált volna, amennyit vándorolt életében. A külföldi tanulóévek után házaló fényképészként járta Magyarországot. 1856-ban Kassán telepedett le, de a vándorkörutakat ezután is folytatta. Pár év után Debrecenben is nyitott egy állandó műtermet, de volt fióküzlete Lőcsén és – rövid ideig – Pesten is. 1870-ben Szegedre költözött (kassai vevőkörét fivérére hagyta), de ezentúl is állandóan kalandozott bel- és külföldön is, mondván: „a közönség ne csak a nagy városokban, hanem kisebbekben is jól sikerült fényképek birtokába jusson, mert így nem lesznek kénytelenek afféle utazó fényírdászok tökéletlen fényképeire szorítkozni”. Az utazások mellett az állandó fióküzletei is gobamód szaporodtak: előbb Temesváron, majd Újvidéken, Nišben és Belgrádban is Letzter-műtermek nyíltak. 

A romantikus egzotikum – vagy az abban rejlő üzleti lehetőség – a későbbiekben is megérintette Letzter Lázárt: Szegeden portrésorozatot készített Rózsa Sándor tömlöcbe vetett betyárbandájának tagjairól, Bosznia-Hercegovina 1878-as annektálása után pedig tábori fényképészként csatlakozott a monarchia seregéhez, hogy az ottani népviseleteket és embertípusokat megörökítse. 

De bármekkora sikereket is ért el korábban, az 1880-as években néhány rossz üzleti döntés a mélybe rántotta Letzter Lázár gondosan felépített birodalmát. Szegedi üzletvezetője meghalt, az özvegy pedig egyszerűen lefoglalta magának a műtermet; közben pedig a délvidéki fióküzletek is csak vitték a pénzt. Letzter feje felett összecsaptak a hullámok: előbb a királyhoz írt könyörgő levelet kölcsönért, végül pedig, 1884-ben már csak árverés és végrehajtás kapcsán hallunk Letzter Lázárról.

(A cikk megírásához hasznos adatokat merítettem T. Knotik Márta Fényírók és fényirdák Szegeden című könyvéből, illetve A Csongrád megyei fényképészet kezdetei című tanulmányából. Mint mindig, ezúttal is felbecsülhetetlen segítséget jelentettek a Hungaricana, az Arcanum Digitális Tudománytár és az ANNO adatbázisaiban elérhető 19. századi hírlapok.)

 

HELYESBÍTÉS / UTÓIRAT (2021. március): A fenti cikk publikálása után majd' egy évvel találtam rá a bukaresti Nemzeti Könyvtár gyűjteményének online adatbázisban néhány olyan Letzter Lázár-képre, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy ezt a cégjelzést Letzter a romániai vándorfényképész-körútján (vagy -ain) használta az 1860-as évek második felében. A fent kifejtett hipotézisem tehát (miszerint a kép az 1861-es kiállításra készülhetett) minden bizonnyal téves: a "kassai" kutyaidomár valójában román. Pedig szép hipotézis volt, kár, hogy nem igaz. De ez van: a tévedések is hozzátartoznak a kutatómunkához. 

 

Tetszett a cikk? Szeretne értesítést kapni az új posztokról?

Kövessen a Facebookon: https://www.facebook.com/promenadefoto/

Ossza meg ismerőseivel is a cikket: Megosztás

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://promenadecollection.blog.hu/api/trackback/id/tr1615701296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása