Kossuth Lajos Tivadar (1844−1918) − akinek egy ezidáig ismeretlen, dedikált fényképét mutatjuk itt be − Kossuth Lajos harmadik és legkisebb gyermeke volt, Kossuth Ferenc (1841−1914) és a fiatalon meghalt Vilma (1843−1862) után.

A szabadságharc bukása után a Kossuth-gyerekek a Bakonyban próbáltak elrejtőzni, de az osztrák sergek 1849. augusztus 25-én elfogták őket, és csak a brit kormány közbenjárására, 1850-ben csatlakozhattak törökországi emigrációban lévő apjukhoz. A Kossuth-család ezután hamarosan Angliába költözött, és − egy féléves amerikai túrát leszámítva − Londonban éltek egészen 1861-ig. 

Kossuth Lajos nagyon szeretett volna eljutni Franciaországba, ám III. Napoleon császár visszautasította a kérvényét. Fiai azonban lehetőséget kaptak rá, hogy Párizsban járják ki iskoláikat – így Kossuth Lajos Tivadar is kilencéves korától a francia fővárosban nevelkedett, Karády Ignác nevelő felügyelete alatt. Párizsban mindkét Kossuth-fiú a műszaki pálya felé fordult. Kossuth Lajos Tivadar vasútmérnöknek tanult, és az iskola elvégzése után bátyjával együtt visszatért apjához. Szakvizsgáját már Londonban tette le, és szakmai karrierjét is egy angliai vasútépítésen kezdte meg. 

1861-ben azután a Kossuth-család Olaszországba költözött, ahol Viktor Emánuel király védnöksége alatt éltek. Mindkét Kossuth-fiú az itáliai vasutaknál helyezkedett el mérnökként: első nagy feladatukat az Alpokot átszelő – a maga korában mérnöki csodának tartott – Fréjus-alagút építésénél kapták. 

A pályakezdés évei után a Kossuth-fivérek gyors ütemben emelkedtek a ranglétrán, és mindketten magas vezetői pozíciókat értek el az olasz iparban. Kossuth Lajos Tivadar 1874-ben az észak-olaszországi vasúttársaság főmérnöke lett, majd 1885-tól a nyugat-olaszországi vasúttársaság (Società per le Strade Ferrate del Mediterraneo) igazgatója. Ezt a posztot húsz éven át, egészen az olasz vasutak 1905-ös államosításáig töltötte be. 

A két Kossuth-fiú pályája tehát sokáig párhuzamos vágányokon futott, ám apjuk halálakor élesen elváltak útjaik. A magyar politikai közélet mindkettejüket megpróbálta beszippantani, hiszen a Kossuth név olyan mágikus erővel bírt, hogy önmagában szavazatok tömegét érte. Ferenc megadta magát a szirénhangoknak: hazatért, és a Függetlenségi Párt elnöke lett. Lajos Tivadar viszont hallani sem akart a magyar politikai életről. „Több mint tízezer hivatalnokom várja rendelkezéseimet, így hát visszahív a kötelesség” – búcsúzott Magyarországtól pár nappal apja temetése után. Ám nem ez volt az egyetlen ok, amiért minden megkeresést konokul elutasított: bátyjának döntését elvi okokból is helytelenítette:

Ne vállalkozz a szobor fiának dicstelen szerepére

– figyelmeztette őt. Ráadásul mélységesen taszították a magyarországi pártpolitikát átszövő intrikák és belharcok, amelyek minden szereplője magának szerette volna kisajátítani a Kossuth nevet. 

Kossuth Lajos Tivadar a világháború idején, 1918. januárjában halt meg, amikor két hazája – legnagyobb kétségbeesésére – hadban állt egymással. Hamvait csak a háború és a forradalmak lecsengésével, 1923-ban hozták haza.

* * * 

Az itt bemutatott portré az itáliai letelepedés éveiben (1862-ben vagy 1863 elején) készült: az ifjú Kossuth Lajos Tivadar még húszéves sem volt ekkor. Nem egyedül látogatott el Henri Le Lieure (1831–1914) olasz királyi udvari fényképész műtermébe: az egész Kossuth-család a torinói mester kamerája elé állt egy közös látogatás alkalmából. Az ekkor készült felvételek közül a Magyar Nemzeti Múzeum őriz négy portrét a családfőről, míg Kossuth Ferenc ekkor készült fotóját a Getty fényképarchívumból ismerjük. 

Kossuth Lajos Tivadar fényképének hátoldalán sajátkezű dedikáció olvasható, a következő olasz nyelvű szöveggel: Olivieri úrnak, baráti emlékül: Luigi Teodoro Kossuth – 1863. január 30. A címzett talán az a Giuseppe Olivieri kapitány lehet, aki Kossuth 1859-es torinói tárgyalásai idején a testőrségének parancsnoka volt, és ettől kezdve valóságos rajongója lett Kossuthnak. Torinói letelepedése után Kossuth Olivierin keresztül bonyolította titkos levelezését, aki néhány magyar garibaldistával életre szóló barátságot is kötött.