A mai Clark Ádám tér az 1870-es évek második felében vált Budapest ikonikus látványává. Most egy korai fényképet mutatunk be róla, az Alagút tetején álló kávéház-pavilonnal, száguldó konflissal, és Divald Károly fényképészműtermének reklám-kirakatával.

Amikor a Budavári Sikló 1870-ben megépült, majd eltakarították a Budai Népszínház düledező barakkját és a körülötte burjánzó bódévárost is, a mai Clark Ádám tér egyszeriben népszerű turistalátványossággá vált. Természetesen a városlátképekre szakosodott fényképészek is felfedezték az új ikonikus helyszínt: a képeslapok elődjének számító, kartonlapra kasírozott városkép-fotókon egyre többször tűnt fel az Alagút környéke. 

Az itt bemutatott, 1880 körül készült felvétel viszonylag korai darab ezek között a képek között. Cégjelzés sajnos nincs rajta; a hátoldalán található ragasztócsík-nyomok alapján valaha egy leporelló-album része lehetett. 

A képet az Alagút uralja, ennek tetején a népszerű kávéház-pavilon látszik, ahonnan megannyi hivatásos és amatőr fotográfus készítette el a maga Lánchíd-felvételét. Balra a Budai Népszínház helyére 1873-ban felépült irodaház, a Magyar Nyugati Vasút Rt. székháza látható, míg vele szemközt az Ybl Miklós által tervezett, 1862-ben átadott Budai Takarékpénztár épülete. (Mindkét épület a II. világháborúban pusztult el.)

Jól látható, hogy mindkét irodaház földszintjén kiülős kávéház működött – ez persze még a kipufogó-szmog előtti korszak volt. Forgalom persze már akkor is volt: a bal oldali lovaskocsi minden bizonnyal nagy sebességgel száguldhatott, ha ezen a viszonylag rövid expozíciós idejű, nappali felvételen is egyetlen hosszú csíkká stilizálódott. 

Fotótörténeti szempontból azonban a legizgalmasabb csemege a képen Divald Károly fényképész Fő utca 12. sz. alatti fióküzletének reklám-kirakata a kép jobb alsó sarkában, a Budai Takarék Fő utcára néző homlokzatán. Divald Károly (1830–1897) a magyar fényképészet korai történetének egyik legjelentősebb alakja volt, a természeti tájak fényképezésében a maga korában nem volt hozzá mérhető mester. Divald honosította meg Magyarországon a fénynyomat technológiáját, amellyel a táj- és városképeket többszáz példányban, olcsón tudta sokszorosítani: ezzel megteremtette a képeslapkiadás és a képes újságok technikai alapját is. 

A kirakattól pár sarokra, a Fő utca és a Jégverem utca sarkán elhelyezkedő fióküzlet mindössze néhány évig működött: valamikor 1879 táján nyílt meg, 1883-ban pedig már más fényképész – ifj. Lovich Antal – dolgozott itt. Divald pályafutásán belül az egyik legizgalmasabb, átmeneti időszakot testesítette meg, amikor székhelyét még Eperjesen tartotta, de vállalata jövőjét már egyre inkább az egyesítéskori főváros pezsgő üzleti életében rejlő lehetőségekre alapozta. Amikor azután a vállalata – fia vezetése alatt – végleg Budapestre tette át székhelyét, sokkal reprezentatívabb helyszínre költözött: a Kossuth Lajos utca 1. sz. alatti Ferenciek bazárjába. 

Kézenfekvő lenne ezek után azt gondolni, hogy a mi névtelen felvételünk is Divald munkája lenne. Ám ez nem valószínű, hiszen Divald ebben az időben már nem készített hagyományos fotónagyítással városlátképeket, hanem teljesen a fénynyomatos sokszorosításra állt át. Pusztán feltételezni tudjuk, hogy a kép készítője esetleg Weinwurm Antal lehetett, aki az 1880 körüli pár évben átmenetileg az egyik legsikeresebb budapesti városkép-fotós volt. Ám Weinwurmot hamarosan kiszorították azok a fényirdászok, akik a fénynyomat technikájának köszönhetően olcsón és nagy mennyiségben tudták sokszorosítani a városképeiket: azaz – Klösz György mellett – leginkább éppen Divald Károly.

(A Szabó Ervin Könyvtár gyűjteménye őrzi ugyanennek a felvételnek egy másik, ugyancsak névtelen nagyítását, ám amaz a kópia rendkívül erősen meg van vágva. A mi képünkön látható, tágas panorámából a FSZEK példányán szinte csak az Alagút szájának közelképét hagyta meg a fényirdász.)