Pátz Lujza, az első pécsi fényképésznő, nemcsak maga üzemeltetett fényirdát az 1860-as években, de két lányát is kitanította a mesterségre. Rövid portré egy fényképészdinasztia alapítójáról.

A fényképészet hőskorában még meglehetősen ritka volt, hogy nők erre a foglalkozásra adták volna a fejüket. Kétségtelen, hogy akkoriban a fotográfia komoly vegytani ismereteket igénylő, egészségre veszélyes és fizikailag is nehéz munka volt, emiatt azután a korabeli szakértők nem is nagyon ajánlották azt a nőknek. Nem csoda, hogy a közelmúltban olyan vélekedés is napvilágot látott, hogy az akkori fényképésznők többsége tényleges fotográfusi munkát nem is végzett, inkább csak nevét – meg talán örökölt magánvagyonát – adhatta a férje által vezetett vállalkozáshoz. 

Nos, bizonyára akadt ilyenre is példa, ám az első pécsi fényképésznő, Pátz Lujza (1826–1892) esetében erről szó sincs. Ő azokban az években dolgozott fényképészként, amikor férje otthon sem volt, hiszen a pécsi gyalogezredben szolgált katonatisztként. És hogy Pátz Lujza valóban a műteremben töltötte napjait, mi sem bizonyítja ékesebben, minthogy gyermekei is az üzletben nőttek fel, és anyjuk mellett maguk is kitanulták a fényképészmesterséget. 

A négy gyermek közül kettő is (két leány!) élete végéig főfoglalkozásként űzte a fotográfus-ipart. Az ifjabb Pátz Lujza (1849–1929) – akit a szakirodalomban sajnos rendszeresen összekevernek anyjával – Pécs leghíresebb 19. századi fényképészének, Zelesny Károlynak (1848–1913) a felesége lett. Hol és mikor ismerkedett meg az ifjú fényképésszel, nem tudjuk, de amikor a pályakezdő Zelesny első saját üzletét megnyitotta Szegeden, már házasok voltak. 1872-ben ott született meg első gyermekük is, csak egy évvel később költöztek a feleség szülővárosába, miután Lujza apja meghalt. Az ifjabb Pátz Lujza Zelesny mellett sohasem csupán a gyermekek nevelésével volt elfoglalva: aktívan dolgozott férje üzletében, főleg retusőrként. 

Húga, Pátz Hermin (1853–1931) ennél is többre vitte: több évtizeden át volt tulajdonosa és vezetője egy igen sikeres fényképészműteremnek a város szívében. Az 1888-as pécsi iparkiállításon első díjat nyert, és később is számos elismerést söpört be. 

Az idősebb Pátz Lujza működéséről jóval kevesebb konkrétumot ismerünk, mint leányai életéről. Önálló fényképészi működése nagyjából 1860 és 1867 közé tehető, ismert címe a Ferencesek utcája 17. sz. alatt volt. 1867-ben azután férje, Pátz Károly leszerelt az ezredétől, és ekkor már az ő nevén nyitottak, más címen – talán jobban felszerelt vagy elegánsabb – műtermet. Ám ezt az üzletet alig több, mint egy év után, 1869-ben be is zárták. Hogy ennek üzleti sikertelenség volt az oka, vagy esetleg egészségi problémák, nem tudjuk. Pátz Károly mindenesetre pár évvel később, 1873-ban meghalt. 

Pátz Lujzától nagyon kevés kép maradt fenn. Az itt bemutatott portré a legkorábbi időszakból való, amikor még nyomtatott cégjelzéses kartonja sem volt, csak gumibélyegzővel jelezte a fotóit. A kép egy bizonyos Schuler Ignácot ábrázol. Róla sajnos semmit sem tudni, viszont a hátoldalra írt, bátyjának címzett dedikáción dátum is van, és ennek alapján valószínű, hogy maga a fotó is 1861-ben készülhetett.