A Magyar Tudományos Akadémia székháza 1862 és 1865 között épült. Egy belga fényképész épp ez idő alatt járt erre, és megörökítette a felállványozott, épülőfélben lévő palotát.

A Magyar Tudományos Akadémia – mindannyian tanultuk az iskolában – Széchenyi István 1825-ben felajánlott, hatalmas adományának köszönhetően jött létre. Ám az alapítás után még negyven évnek kellett eltelnie, mire saját székházába költözhetett az intézmény. Négy évtizeden át pesti házak bérelt lakásaiban székelt az akadémia, míg végül 1858-ban Sina Simon – minden idők talán legbőkezűbb hazai mecénása – megteremtette a székház felépítésének pénzügyi alapjait.

A tervpályázat elkeseredett vitába torkollott. Az Akadémia a magyar művészettörténet-tudomány úttörőjét, Henszlmann Imrét bízta meg a pályázati kiírás alapelveinek kidolgozásával; ám az elkészült programmal (mindenekelőtt a gótikus stílus kötelező előírásával) az Akadémia vezetősége nem értett egyet. Elégedetlenek voltak a beérkezett tervekkel is, így – a hazai építészszakma és a nemzeti érzelmű közönség felháborodására – két nemzetközi „sztárépítészt” hívtak meg utólag a pályázatra. A győztes – ezek után nyilvánvaló módon – az utóbbi pályázók közül került ki: Friedrich August Stüler porosz királyi udvari építész, többek között a berlini Neues Museum vagy a stockholmi Nemzeti Múzeum tervezője.

Stüler jó érzékkel használta ki az Akadémia palotájának felépítésére megszerzett telek fő adottságát: Duna-parti fekvését. Tudta, hogy olyan épületet kell terveznie, amely a dunai panoráma meghatározó eleme lesz, egyszersmind pedig a Ferenc József teret (azaz a mai Széchenyi István teret) kofáktól nyüzsgő piactérből reprezentatív városi térré alakítja át. A vízparti fekvés okán kézenfekvő volt velencei előképekhez fordulni ihletért.

Az 1862 és 1865 között felépült palota végül olyan átütő siker lett, hogy a kritikusok menten elhallgattak. Ma már persze nem tűnik fel az újszerűsége, hiszen jónéhány későbbi épület merített ihletet belőle. Ám hogy mennyire egyértelmű volt, hogy a városképet alapvetően meghatárózó jelentőségű épület születik, mi sem mutatja jobban, minthogy az 1865 elején ideutazó belga fényképész a palotát még épülőfélben lévő, felállványozott állapotában is érdemesnek tartotta beválogatni a főváros fő nevezetességeit bemutató képsorozatába.

* * *

Az 1860-as években – párhuzamosan az útleírások iránti érdeklődéssel – Európa-szerte hatalmas népszerűségnek örvendtek a világ látványosságait, különleges vagy érdekes helyeit bemutató fényképsorozatok. Néhány ügyes vállalkozó – mint a londoni George Swan Nottage vagy a párizsi Charles Gaudin – óriási vagyonra tett szert az ilyen utazási fényképek készíttetésével, kiadásával és forgalmazásával. A képeket leginkább papírhordozón, sztereófénykép formában terjesztették, ám sokan vásárolták a drágább, de látványosabb üvegdia képeket is, amelyeket akár többmeteres nagyságban is rá lehetett vetíteni a falra, a „laterna magica” néven ismert vetítőberendezés segítségével.  

Barthélémy Turgard (1825–?) belga fényképész 1863-ban aratta első nagy sikerét: a már említett Charles Gaudin megvásárolta tőle a hazájáról készített képsorozatának terjesztési jogait. A belgiumi képek szépen fogytak, így Gaudin megbízta Turgard-t, hogy utazza be Németország és a Habsburg birodalom tájait is, és fényképezze le ezeknek az országoknak a fő nevezetességeit. Turgard 1864-ben indult útnak, és a következő év nyarán tért vissza Párizsba. A 200 felvételből álló sorozatban összesen 25 pest-budai kép kapott helyet.

Az Akadémiát ábrázoló felvétel - amelyből itt egy üvegdia-példányt mutatok be saját gyűjteményemből - minden bizonnyal 1865 elején készült. Dessewffy Emil MTA-elnök januárban jelentette az igazgatótanácsnak, hogy „az  épület  külseje  majd  nem  egészen  be  van  fejezve,  oly  annyira,  mi  szerint  néhány  még  hijányzó  diszítmények  a  magok  helyére  alkalmaztatván,  az  álványok  rövid  idő  múlva  ki  fognak  szedethetni.” A felvételen az állványzat nagy részét már lebontották, csak annyi maradt, amennyi az emeleti díszterem külső megközelítését lehetővé tette, a belsőépítészeti munkálatok befejezése céljából.