Nemrégiben három különleges fotó került a gyűjteményembe: Szombathely legnagyobb 19. századi fényképészének, Knebel Ferencnek három portréja.

A fényképész-önarcképek különleges csemegének számítanak a gyűjtők körében. Sajnos a legtöbb fényképészről nem tudjuk, hogy nézett ki – pedig könnyen meglehet, hogy önarcképeik ott hevernek a gyűjtők dobozaiban, csakhogy mára feledésbe merült az archoz tartozó név. 

Knebel Ferenc azonban szerencsére olyan közismert alakja volt a korabeli szombathelyi közéletnek, hogy az ő vonásait megőrizte az emlékezet. Úgy szokás mondani: Szombathelyen jónéhány fényképész dolgozott ugyan, ám „a” fényképész Knebel maradt. 

Knebel Ferenc (1835–1910) a Vas megyei Ikerváron született, de már ifjú korában Szombathelyen telepedett le. Állítólag Beck Vince aranyművestől tanult fényképezni, aki az 1850-es években elsőként készített daguerrotípiát Szombathelyen. Knebel 1860 körül nyitotta meg önálló műtermét, ahol festészeti és fényképészeti munkákat egyaránt végzett. 1861-ben a Vas megyei iparegylet szombathelyi kiállításán jutalmat is nyert egy tájkép-festményével. Az általam ismert legkorábbi fényképe ugyancsak 1861-es dátumot visel.

Az 1860-as évek során egyre elismertebb és tekintélyesebb mesterré nőtte ki magát. 1865-ben a bécsi fényképészeti társaság tagja lett, majd 1867-ben és 1873-ban a világkiállításokon is bemutatta munkáit. 

1862-ben vette feleségül Heller Annát, egy szombathelyi harangöntő lányát. Négy fiuk született: Kornél (1863–1929), Jenő (1865–1935), ifj. Ferenc (1868–1943) és Kálmán (1870–1951). Közülük Jenő maga is a fényképezést választotta élethivatásul, és ifj. Ferenc is másfél évtizeden át művelte a szakmát.

Az első fényképen a teljes Knebel-család látható: a gyerekek életkorából ítélve 1872-73 táján készülhetett a felvétel. A családfő jól érezhető büszkeséggel néz egyenesen a kamera lencséjébe (noha a portréfényképészek többnyire kerülték az ennyire direkt szemkontaktust néző és modell között). A szombathelyi múzeum gyűjteményében őriznek egyébiránt egy pár évvel későbbi felvételt is a családról, de azon maga a fényképész nem szerepel.

* * * 

A második portré 1880 körül mutatja a – már meglett korú – fényképészt. Ugyanennek a felvételnek egy másik példányát a szombathelyi múzeum őrzi. Itt nem néz már farkasszemet a kamerával, beérkezett, nyugodt polgárnak mutatja magát. 

* * *  

A harmadik képmás már nem önarckép: Knebel fia, Jenő névjelzése szerepel rajta. Minden bizonnyal már az idős mester visszavonulása után készült. 1895-ben ugyanis átadta üzletét ifjabb Ferenc fiának, ő maga pedig nyugállományba vonult. Felmerül a kérdés, hogy miért nem a saját egykori műtermébe ment levetetni magát, miért a másik fiát választotta? A választ persze nem tudjuk, de még az sem lehetetlen, hogy a kép 1906 után készült, amikor Ferenc fia felhagyott a fényképezéssel, és visszatért saját választott hivatásához, a jogi köztisztviselői pályához.