Kossuth ismeretlen londoni fényképe
2020. április 20. írta: Promenade

Kossuth ismeretlen londoni fényképe

Kossuth Lajos 1859. június 15.-én felkereste a londoni celebritások leghíresebb fényképészét, John J. E. Mayallt, és lefényképeztette magát. A fotóknak minden bizonnyal kulcsszerepet szánt a tervezett magyar felkelés propagandakampányában, de a sors kereke más irányba fordult, és a képek végül nem kaptak nyilvánosságot. Egy példány most előkerült.

 

kossuth_v2-3_copy.jpg

 

Kossuth Lajos 1859. június 15.-én felkereste a londoni celebritások leghíresebb fényképészét, John J. E. Mayallt, és három különböző beállítású portrét készíttetett nála. Az eseményt Tanárky Gyula, a Kossuth-emigráció jeles alakja is megörökítette naplójában: „Három ízben vette le Mayal az Öreget, egy nappal előbb, hogy elment. A mosolygó arcú, álló attitude-ben legjobb. Ebből egy fekete példányt én is rendeltem magamnak.” 

A portrék készíttetésének egyértelmű propagandacélja volt – állapította meg Lengyel Beatrix egy korábbi cikkben. Kossuth a fotózás másnapján Itáliába indult, hogy személyes jelenlétével segítse a Magyar Légió nevű emigráns hadtest szervezését. Ekkor már egy hónapja folyt a második olasz függetlenségi háború, amelyben a franciákkal szövetséges olasz seregek súlyos csapásokat mértek Ferenc József császári haderejére, és elszakították Lombardiát a Habsburg-birodalomtól. Kossuth abban hitt, hogy az olasz függetlenségi háborút sikerülhet az egész Habsburg-birodalomra kiterjeszteni, és így megkezdődhet a második magyar szabadságharc. 

Habár Kossuth több alkalommal is leszögezte, mennyire gyűlöli a fényképezkedést („arczom megörökítése ellen különös ellenszenvet érezek ... ez alatt mindig egy kis hiú gyarlóság rejlik, ami nem jól áll a férfinak" – írta Madarász Viktor festőnek), mégis pontosan tudatában volt az arcképeiben rejlő propagandaerőnek, és rendkívüli professzionalizmussal ki is aknázta azt. Világviszonylatban is az elsők között volt, akik felismerték a fényképezés új technológiája által kínált propagandalehetőségeket. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy az útrakelése előtti napon készíttetett portrék kulcsszerepet kaptak volna a közvélemény megnyerését célzó népszerűsítő kampányban. 

A történelem kereke azonban másfelé fordult. Alig érkezett meg Kossuth Itáliába, a franciák váratlanul – és olasz szövetségesük megkérdezése nélkül – különbékét kötöttek Ausztriával, és lezárták a háborút. Kossuth tervei tehát kudarcba fulladtak, és nyilván ez az oka, hogy a Mayall-féle portrékat végül sohasem sokszorosították, sőt, mindezidáig egyetlen cégjelzéses (azaz bizonyosan Mayall által készített) Kossuth-képmás sem volt ismert. A Nemzeti Múzeumban őrzött, színezett, nagyméretű, reprezentatív fotót (lásd itt) pusztán spekulatív úton tulajdonították Mayall művének. 

A saját gyűjteményemből itt bemutatott fotó tehát érdekes adalék a Kossuth-portrék történetéhez, és egyúttal igazolja a fent említett, Nemzeti Múzeum-beli képmás szerzőségét is. A vizitkártya-méretű, mellkép kivágatú, fekete-fehér fotón Kossuth ugyanazt a bársony díszmagyart viseli, mint a nagyobb, színezett, egészalakos képmáson, és hajának fésülése, szakállának formája is megegyezik az ottanival. Egyértelmű tehát, hogy a két felvétel ugyanakkor, ugyanott készült. A vizitkártya-mellképet azonban néhány évvel később nagyították az eredeti negatívról, nagyjából 1865 táján, nyilvánvalóan üzleti árusítás céljára: az előoldal bal alsó sarkában még az eredeti eladási ár (1 angol shilling) is fel van tüntetve. 

A fényképész, John Jabez Edwin Mayall (1813–1901) az 1860-as évek legsikeresebb londoni fotográfusa volt. Hírnevét és gazdagságát mindenekelőtt annak köszönhette, hogy kortársainál hamarabb és jobb szimattal érzett rá a hírességek arcképeinek árusításában rejlő üzleti lehetőségekre. Szinte minden korabeli brit celebritás a kamerája elé ült, ám az igazi áttörést a Viktória királynőről és férjéről, Albert hercegről 1860. májusában készített sorozat jelentette. Ezek a képek valóságos „vizitkártya-őrületet” váltottak ki a szigetországban: aki divatos és modern szellemű akart lenni, mind albumokba kezdte gyűjteni a hírességek névjegy-méretű kartonra kasírozott portréfotóit. Viktória királynő ezzel a sorozattal máig ható módon forradalmasította a brit uralkodói imázst is: a királyi ház – egy tudatosan kidolgozott pr-kampány részeként – a széles közvélemény, a nép megnyerésére használta az emberközeli, mesterkéletlen hatású portrékat. Pontosan úgy, ahogyan azt Kossuth is tervezte egy évvel korábban.

 

Tetszett a cikk? Szeretne értesítést kapni az új posztokról?

Kövessen a Facebookon!

https://www.facebook.com/promenadefoto/

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://promenadecollection.blog.hu/api/trackback/id/tr4315619080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hegecz25 2020.04.21. 00:43:40

jó nagy hóhányó volt az öreg lujdzsi.

Alick 2020.04.21. 10:20:14

@hegecz25: Nagydumás politikai kalandor.

gigabursch 2020.04.21. 15:01:20

Gátlástalan gazember volt.
Hőbörgési faktor 300%, türelem 0%.
Kártékony volt mindenkire, főleg a nemzetre.
Felelősséget semmiért nem vállalt.

Millerdraft 2020.04.21. 17:19:02

A három szakértő meg is fejtette a magyar történelem egyik nagy kérdését. Igaz Kossuth megítélése a kortársainak sem volt ilyen egyszerű. Mondjuk temetése elég sokatmondó lett, úgy tűnik a kortársai lájkolták a jó Lujdzsit.

2020.04.21. 18:09:06

Kossuth jó PR-os volt.
Jól szónokolt. A 48-as forradalomhoz kellett nagyon.

Alick 2020.04.21. 20:57:08

@Millerdraft: Legendának jó volt, bűnbaknak pedig Görgey-t tették meg. Azóta kiderült, hogy ez korántsem helyes értékítélet.

Alick 2020.04.21. 20:59:46

@inteligens elenzéki: Hőbörgést szítani tudott, de a trónfosztással nagyon elcseszte.
A Szent Szövetség pont az ilyen esetekre írta elő a "testvéri segítséggel" való katonai beavatkozást. Különben nem jöttek volna az oroszok...

gigabursch 2020.04.22. 10:27:21

@Alick:
Az a baj, hogy nem a trónfosztással kellett volna neki ökörködnie, hanem kussolnia és hagyni, hogy a reformkor szépen kibontakozhasson és az ország vérvesztesség nélkül megerősödhessen.

Az már egy másik kérdés, hogy azért ha egy család négyszer kap trónfosztást, azért az elég sokat elárul.

Tehéntőgy 2020.05.06. 09:14:27

@Alick: Az orosz beavatkozásnak semmiféle köze nem volt a magyar trónfosztáshoz. Már csak azért sem, mert az első orosz katonai beavatkozás már 48-49. telén Erdélyben megtörtént.
Windischgraetz herceg már 49. március végén (tehát nemhogy a trónfosztás, de még a nagy áprilisi osztrák vereségek előtt) azt javasolta a császári kormánynak, hogy orosz katonai segítséget kell kérni.
Az orosz intervenció előkészítése a függetlenségi nyilatkozattól teljesen függetlenül zajlott.
Görgein meg Kossuth egyszerűen szórakoztató bosszút állt a (meglehetősen amatőr) 49. júniusi puccsszervezési kísérletéért. A legviccesebb, hogy az ilyen ügyekben teljesen botcsinálta intrikus Görgei még az emlékiratai írásakor is értetlenül, sőt felháborodva taglalja, hogy Kossuth leveleinek a hangneme hogy megváltozott felé ekkortól- miután ő maga írja le, hogy a hónap közepén a diktátori terveivel megkereste a békepártot!

Zoltán Kiss (vízép. mérnök) 2021.05.12. 18:20:49

Sajnos a korában és évtizedekig kedvező hatású kiegyezéssel, ezen belül is a közös külüggyel kapcsolódott Magyarország jogilag is a császári Osztrák birodalomhoz, s 47 év után sodródott bele a világháborúba, amely minden későbbi nemzeti szerencsétlenség okozója lett... Kossuth pedig híres Kasszandra - levelében figyelmeztette a magyar politikát a kiegyezésben rejlő veszedelmekre. Tehát Kossuth nagyon jó érzékkel látott előre.
süti beállítások módosítása